Immár három évtizedre visszatekintve elmondható, hogy a drámaíró sikerei – úgy a ’90-es években, mint a rendszerváltozás után – maradandónak bizonyultak, s újra és újra indulatokat kavarnak

Minden nehézség dacára 2011-ben is megtartjuk a debreceni DESZKA Fesztivált, annál is inkább, mert az idei egyúttal a rendezvényünk ötéves kisjubileuma lesz. A meghívott előadásokkal, ha nem is átfogó képet, de betekintést nyújtunk a magyar dráma hazai színpadi életébe.

A Csokonai Színház évek óta egyik legfontosabb küldetésének tekinti, hogy a magyar klasszikus szerzők mellett minél nagyobb teret adjon a mai magyar drámaírók új, friss alkotásainak, és a folyamatosan változó valóság legaktuálisabb lenyomatait egybegyűjtve a nézőknek megmutathassa

Mit segíthet most a színház, a drámaírás abban, hogy leüljünk végre megbeszélni közös dolgainkat? És milyen nyelven? Kosztolányit idézed, aki csak azért könyörög Thália főpapjaihoz és ministránsaihoz, hogy „a színház legyen kórház, ahol meggyógyul a sínylődő nyelv, ne pedig a fertőzet új telepe és betegágya”. Egy újkori nyelvújítás, mint az a reformkori is volt – tudjuk – hosszú és összetett folyamat, mint ahogy a benső műfaji fejlődések is általában lappangók, lassúak, szívósak szoktak lenni, ugrások nélkül.

13. alkalommal szervezte meg 2007. okt. 6-12. között Temesváron a Mihai Eminescu Nemzeti Színház a román dráma fesztiválját. Az első találkozót 1980-ban tartották és 1987-ig két évente ez volt a kortárs román drámák előadásainak seregszemléje.