Mi történik akkor, ha öt tanár beszédbe elegyedik egymással? Törvényszerűen a gyerekekről, a tanári létről, a tanításról beszélgetnek, mintha soha nem lett volna más téma a világegyetemben. Nincs ez máképpen azzal az öt tanárral sem, akik egy külföldi útra kísérik el az iskola kórusát. A gyerekek már a szobáikban, a tanárok összegyűlnek egy kis baráti csevegésre – csak semmi formalitás, mi, felnőttek barátok között vagyunk.  

De mi történik akkor, ha az egyik tanárnak konkrét terve van ezzel az estével? Eléri-e a célját, és ha eléri, akkor annak mindenki örülni fog? Ahogy telik az idő és válik könnyedebbé a hangulat, úgy bomlanak ki a vélemények egyre erőteljesebben a nevelésről, a szigorról, arról, hogy az engedékenység segíti-e előre a diákokat, és így az a következő generációt, vagy kell a szigor, a fegyelem, sőt, akár az erőszak. És persze, hogy hol van az a vonal, amit meg kell húzni, ami mögé már nem szabad belépni?

Az idő telik, a vélemények, szenvedélyek egyre nyíltabbak lesznek, és a téma már nem egy általános iskolát érint, hanem egy sokkal nagyobb léptékű intézmény irányításának kérdését feszegeti, mely kérdésben végsősoron mindenkinek döntenie kell, a tanároknak, de a nézőknek is egyaránt.