Vajon átléphető-e az űr egykori és mai önmagunk között, és vajon létezik-e visszatérés? Ha igen, hogyan, ha nem, miért? Az üveganya helyszíne egy teljesen átlagos magyar kisváros, ahol a felszínen többé-kevésbé minden rendezetten zajlik, a felszín alatt azonban ott lapulnak a múlt árnyai, miközben a jelen újabb félreértéseket, sérüléseket és elszalasztott lehetőségeket halmoz fel. Mi történt az elmúlt húsz évben, hogyan indult valaki fölfelé, valaki lefelé? A folyamatosan fölbomló és újraszövődő baráti, szerelmi, üzlettársi kapcsolatok hálójában mi maradt meg abból, amit egykor az élettől reméltünk?
Krammer egyszer hibázott, és azóta is ennek a hibának a hatása alatt él idős édesanyja házában, elzárkózva korábbi kapcsolataitól, volt feleségétől és saját lányától is ? aki azonban elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy visszaszerezze őt. Miután az anya meghal, a temetése napján Krammer kénytelen kilépni a menedék biztonságából és ekkor szembesülnie kell mindazzal, ami elől menekülni próbált, és mindazokkal, akik egykori élete főszereplői voltak. Erről a napról szól ez a darab, és arról a görcsös rázkódásról, ami hol sírásnak, hol nevetésnek látszik.